A közösségi média korunk elsődleges kommunikációs csatornájává vált. A felhasználók többsége ma már innen szerzi be azokat információkat és híreket, amelyek meghatározzák véleményüket a közélet legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban.
Ahogyan a Facebook, Instagram és az X, valamint az ezekhez hasonló oldalak mind egyre nagyobb befolyással bírnak életünkre, egyre többször merül fel ezen felületek szabályozása, tevékenységük szigorúbb felügyelete. Miként lehetséges szabályozni ezen cégóriásokat? Milyen elveket kell szemünk előtt tartani akkor, amikor be szeretnénk avatkozni ezen felületek működésébe? Tekinthetjük alapjognak a közösségi médiát?
Az ELSA Hungary és a Futurum Innovációs Alapítvány 2024. február 19. napján közös beszélgetést szervezett abból a célból, hogy bemutassa a hallgatóság számára a közösségi média szabályozásának alapvető kérdéseit és főbb problémáit.
A beszélgetésen Dr. Menyhárd Attila, Deák Ferenc díjas jogász, ügyvéd, egyetemi tanár és Dr. Koltay András, jogász, egyetemi tanár, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, a beszélgetés moderátora Dr. Kolláth Mihály Gábor, jogász – közgazdász, a Futurum Alapítvány kutatási és fejlesztési igazgatója volt.
A beszélgetés felvételét IDE kattintva érhetik el az érdeklődők, a beszélgetés rövid összefoglalóját pedig az alábbiakban olvashatják:
A beszélgetés első kérdése arra irányult, milyen trendeket, folyamatokat látunk jelenleg a közösségi média térnyerésével, és terjeszkedésével kapcsolatban. Ezen kérdés kapcsán Koltay András, az NMHH elnöke kiemelte, hogy nemrégiben vált teljes egészében alkalmazhatóvá az Európai Unió rendelete, a DSA (Digital Services Act), az online platformok szabályozásáról szóló egyik jogszabály. Ezen rendelet legfontosabb eleme, hogy a szabályozás célja a korábbi egyensúlyhiányos állapot kijavítása, a platformok irányába eltolódott hatalom korlátozása. Az, hogy lehetőségünk van fellépni a platformokkal szemben egy nagy előrelépés, de kérdéses, hogy valóban képes lesz -e a rendelet választ adni a felmerült problémákra.
Menyhárd Attila a kérdés kapcsán felveti, kérdéses, hogy a jogalkotónak van-e szerepe a közösségi média szabályozásában. Az egyik megközelítés az, hogy az internet virtuális tereit a való világ tereihez hasonlítjuk, és az ott alkalmazott állami eszközökkel élünk egy-egy jogsértés esetében, a másik megközelítés a téma kapcsán pedig az, hogy felismerjük, hogy az internet terei mások, a jogalkotó pedig megpróbál megfogalmazni elvárásokat. A jogalkotó elvárásai ugyanakkor a jogérvényesítésre irányulnak, nem a platform saját magatartásaira fókuszálnak, hanem arra, hogy ha valaki jogellenes magatartást tanúsít, arra a platform reagáljon. A platform itt nem tárgya a szabályozásnak, hanem eszköze a jogérvényesítésnek. A téma kapcsán Menyhárd Attila példaként azt hozta, hogy amikor egy utas utazik a repülőn és egy másik utas elkezdi inzultáni, akkor alapvetően ha leszáll a gép, tehet feljelentést, fordulhat az államhoz segítségért, de ott a repülőn arra van utalva, hogy az adott repülőgép személyzete fellépjen az érdekében, a személyzet megvédi őt, vagy sem.
“Gondolkodhatunk -e arról, hogy a közösségi médiához történő hozzáférés egyfajta alapjoggá váljon a jövőben?” – tette fel a kérdést Kolláth Mihály, melyre válaszul Koltay András bemutatta az NMHH előtt lévő jelenlegi tiltási és eléréskorlátozási gyakorlatra vonatkozó ügyeket. Koltay András a téma kapcsán kiemelte, sokaknak nehéz átérezni a probléma valódi súlyát, sokan vagyunk közösségi média használók, de kevesen vannak közöttünk, akiknek valóban letiltották a profilját, elérhetetlenné tették bejegyzését. Ezzel szemben viszont mindenki, aki a közösségi médiából próbál tájékozódni elszenvedője ennek az egyenlőtlen kapcsolatnak. Egyre több ember nem fogyaszt hagyományos média termékeket, helyette a közösségi médiából szerzi be az információkat, így őket is érinti a cenzúrából eredő probléma. Magyar közéleti szereplők, magyar pártok, magyar sajtóorgánumok is áldozatul esnek ennek. Sokszor találkozunk olyan esettel, amikor a tiltás indokául szolgáló tartalom a magyar jogrendszer szerint nem jogellenes, a szólásszabadság körébe tartoznak. Azzal a problémával állunk szemben, hogy van egy jogrendszer szerinti megközelítés, mely amely tágabb teret enged a szólásszabadságnak, ezzel szemben pedig van a platformoknak is egy saját szabályzata, mely sokkal szigorúbban korlátozza a szólásszabadságot. Ennek helyessége lehet vita tárgya, feltehetjük kérdésként, hogy helyes -e a szólásszabadságot a nyilvánosság ilyen fontos felületén korlátozni? Ami biztosan nem helyes, hogy ezek a döntések a korábbi jogszabályi környezetben úgy születtek meg, hogy nem lehetett velük szemben fellebbezni, panaszt tenni, nem lehetett tudni, ki hozta a döntéseket. Ezt ismerte fel az Európai Unió is. A szólásszabadság határait egyre többször magánszervezetek (mint például a Facebook mögött álló Meta) határozzák meg, melyek mind nagyobb szeletet hasítanak ki a nyilvánosságból, ezek a magánszervezetek nem Magyarországon letelepedtek, nem magyar tulajdonban vannak, számukra a magyar nyilvánosság és közélet állapota nem különösebben fontos.
A téma kapcsán Menyhárd Attila kiemelte, a közösségi médiát lehet egyfajta esszenciális infrastruktúrának tekinteni. Egy nagyon régi gondolat a jogban, hogy ha valahol, ahol valamilyen társadalmi erőforráshoz történő hozzáférés korlátozott, ott a jog elfogad egy szerződéskötési kötelezettséget. Ez abból is következhet, hogy valaki a nyilvánosság számára kínálja a szolgáltatását. Ez nem egy hagyományos értelemben vett diszkriminációs tilalom, nem kell elmenni a társadalmi kirekesztés tesztjéig. “Ha egy taxis szabad jelzéssel áll valahol, el kell vinnie az utast”, nyilvános ajánlatot tett erre.
A szolgáltatás nyújtásának megtagadása Menyhárd Attila szerint két jogból fakadhat: a szerződési szabadságból (azzal szerződők akivel akarok), valamint a tulajdonos rendelkezési szabadságából (ha van egy terem, eldönthetem, kit engedek be). Mindkettő korlátozható akkor, amikor egy társadalmilag fontos erőforrásról van szó. Ez viszont csak a belépés a rendszerbe, fontos kérdés a bennmaradás is. Ez viszont egy szerződéses kapcsolaton alapszik, amikor belépünk elfogadjuk az általános szerződési feltételeket. Ezek a feltételek viszont alávethetőek az általános jogi kontrolloknak is. Érdemes lehet különbséget tenni a tartalom kontrollja, és a hozzáférés kontrollja között. Maga a jogellenes magatartás sem lehetne indok arra, hogy valaki az erőforrás használatából legyen kizárva. Kérdésként vetette fel Menyhárd Attila, hogy ki lehet a fogyasztó és ki nem, ezekben a jogviszonyokban.
“A taxis se kell, hogy elvigyen, ha az ember tántorog, meg koszos a ruhája. A civilizációs normák érvényesülnek minden ilyen viszonyban” – válaszolta Koltay András, akinek véleménye szerint kell egy kontroll a közösségi médiában, mert anélkül a felületet elözönlenék az internetes trollok, telis-tele lenne kirekesztő és gyűlölködő tartalmakkal. A magánszabályozást nem kell megtiltani, viszont szükséges a külső kontroll. Kérdésként merül fel, hogy az EU új rendelete miként változtatja meg a közösségi média eddigi magatartását, miként fognak adaptálódni a rendelethez. A közösségi média tiltási gyakorlata kapcsán Elnök Úr példaként hozta Donald Trump esetét, akit rövid határidő alatt minden közösségi média felületről letiltottak. Az üzleti célú felhasználók kapcsán Koltay András felidézte a P2B rendeletet, melyhez kapcsolódóan kiemelte, kérdéses, hogy egyes sajtótermékek közszereplők, politikusok üzleti célú felhasználónak minősülnek e.
“Mondhatja a taxis, hogy ha olyan állapotban vagyok, nem kell hogy elvigyen, ugyanakkor mondhatja-e másnap, amikor teljesen rendezett állapotban megjelenek, hogy azért nem visz el, mert előző nap olyan állapotban voltam.” – válaszolta Menyhárd Attila és tette fel a kérdést: a jog meddig mehet el abban, hogy a magatartások alapján dönt jövőbeli tiltásokról? Ezek a kérdések önmagukban nem újak, viszont eddig nem jelentek meg tömegesen. Ha valakit nem engednek be egy bárba elmegy egy másikba, itt viszont olyan infrastruktúráról van szó, ami egyedi, nem helyettesíthető. Jelentősen lecsökken a nyilvánosághoz való hozzáférés lehetősége egy tiltás miatt, ami egy nyitott társadalomban nem cél. A közösségi médiában a magatartás alapján alkotnak profilt és ezen profil alapján zárnak ki. Látni kell, hogy a történelmi tapasztalatok alapján mindig probléma, ha túlmegy a következtetésünk azon a tényen, amit a jognak meg kell ítélnie az adott helyzetben.
Kolláth Mihály következő kérdése az álhírekre vonatkozott és arra, be kell-e avatkozni az államnak az álhírekkel szemben.
Menyhárd Attila kérdésként veti fel, mennyire kell, hogy az embereket megmentsük saját maguktól. A kutatások azt mutatják, hogy az embereknek nincs igényük arra, hogy más véleményekkel találkozzanak. A közösségi média egy mesterséges közeg, ahol mindenki azt mutatja magából, amit akar. Az emberek csak kicsi része volt a kutatások szerint nyitott mások véleményére, a többséget kifejezetten zavarja, ha mások véleményét is meg kell nézni. Lehetséges, hogy ezt a buborékot akarjuk, de ebből nem következik az, hogy ez jó. “Tényleg akarjuk az igazságot, valóban egyéni igény van az igazságra?” – tette fel a kérdést Professzor Úr. Az igazság társadalmilag helyes, de kérdéses, hogy tényleg van-e rá piac, tényleg érdekel-e minket. Reális megkérdőjelezni, hogy az igazság még mindig társadalmi alapérték-e, hiszen a hazugság a hétköznapok részévé vált. Provokatív állítás, de sokak szerint a közösségi média célja pont a hazugság, az, hogy olyan képet mutassunk magunkról, amik nem vagyunk, de lenni szeretnénk. A közösségi média arra van kitalálva, hogy hamis képeket mutassunk magunkról. Kérdés, hogy amikor ebbe a térbe beengedjük a híreket, – mindezt úgy, hogy az emberek elismerik, hogy megerősítést akarnak elsősorban a saját véleményükről – miért akarunk igaz híreket látni. Menyhárd Attila kiemelte, nem a fake news mellett érvel, de a kérdés kapcsán messzebbről kell kiindulni.
Koltay András válaszában kiemelte, a közösségi média teljes egészében átalakítja a nyilvános beszéd és kommunikáció struktúráját. Röviden kell beszélni, a szöveg kezdi elveszíteni a jelentőségét, képek és rövid videók által kommunikálunk. A politikai kommunikáció is ezt reagálja le, régen a pártok politikai programokat írtak, ennek ma már nincs értelme. Óriásplakátokon, Facebook bejegyzésekben, érzelmi alapú kommunikációt folytatnak a pártok. Az értelmes beszéd és érvelés kezd kiveszni a nyilvánosságból, és a hagyományos médiatermékekbe is kezd beszivárogni ez. A nyomtatott sajtó színvonala is gyengébb, mint évtizedekkel ezelőtt. “Hiszek az objektív igazság létezésében, egy csomó dologban” – mondja Koltay András, példaként hozva a Holdra szállást, a koronavírus létezését, mint bizonyítható, vizsgálható állításokat. Az emberek többsége ezekre már nem kíváncsi, helyette saját hitük van, táborokba szerveződnek. A különböző szekértáborokba szerveződő emberek már nem akarnak egymással beszélgetni, nem akarják egymást megérteni. A társadalmak rendkívüli módon megosztottak, ezeket a folyamatokat a közösségi média felerősíti. “A hazugsághoz való jog alkotmányos jog, nem kell igazat mondanunk” – mondja Koltay András, kiemelve, hogy aki hazudik, erkölcstelenséget követ el, viszont alkotmányos jogunk, kivéve ha valamilyen jogszabályba ütközik. Aki korlátozni akarja ezeket a tartalmakat, olyan dolgokat akar tartalmazni, amit amúgy a szólásszabadság véd. Ezt a legtöbb állam nem lépi meg, erre viszont ellenpélda Nagy-Britannia. Az államok ezeket a feladatokat többnyire a platformokra tolják rá, sőt, sok esetben az államok maguk állapodnak meg a platformokkal annak érdekében, hogy eltorzítsák a valóságot.
Menyhárd Attila válaszában kiemelte, vannak olyan állítások, amelyek önmagukban igazak, de nem adják meg a teljes igazságot. A manipuláció arról szól, hogy részigazságokat közlünk, melyek magukban nem hamisak, viszont a teljes igazsághoz nem jutunk hozzá.
A moderált beszélgetést közönségkérdések követték, melynek keretében szó volt a mesterséges intelligencia veszélyeiről, a fake news elleni harcról, egy állami közösségi média létrehozásáról és a közösségi média iparági alkalmazásairól.
A teljes beszélgetés IDE kattintva hallgatható meg.
